Kedves KIcsi Csillagvirágom
Tudod én a jókedvedet imádom
Szomorúnak látni nagyon nem szeretlek
Nevetésed engem is megnevettet
Tudom nem lehet az ember mindig vidám
Nem engedi nékünk ezt a világ
De a világ bajával mi ne sokat törõdjünk
Szerintem egymásnak örüljünk
Tudod kedves, az élet szép is meg vidám is
Ha szeretjük egymást az lesz a világ is
Ha nem muszáj hát kérlek ne légy szomorú
Hisz ott van elõtted az adventi koszorú
Ha ezekben a napokban elromlana kedved
Tekinteted a koszorúra vessed
A világító gyertya fénye kedves
Azt kéri, hogy nevess
Hiszen ünneplünk mi igaz nemsokára
Én itthon, Te a nagyvilagba.
De a szerelmünk legyõzi a távolságot
Kérlek felejtsd el mélaságot
Én ha szomorú vagyok
Mindig reád gondolok
Ilyenkor elszáll a rossz kedvem
Tudom, hogy szeret a kedvesem
Úgy gondolom ezt te is megtehetnéd
Felidéznéd kedvesed szerelmét
A hangulatod neked is feldobódna
A bánatnak híre - hamva nem maradna
Ha ezt a két dolgot egymással összekötöd
Akkor ragyog majd fel örömöd
Ezért én most arra kérlek Téged szerelmünk nevében
Hogy ne halljak mást csak a kedves nevetésed.
Iro : Ismeretlen.
