A nő, kivel a sors újból összehozott
Nekem eddig csak örömöt okozott
Közösen dolgozunk mi újból, mint régen
Soha jobb dologban még nem volt részem
Nagy fába vágtuk mi együtt a fejszénket
Honlapot szerkesztünk mi ketten egészet
Higgye el mindenki, aki még nem próbálta
Nem könnyű dolog ez, mert sokan pórul jártak
De vele ez a munka mégsem nehéz
Mert,együtt őrizzük mi egymás hitét
Én ki őt már réges rég megismertem
E munka közben sok újat benne felfedeztem
Ha nehézség, probléma támad
Nem keríti körül őt a bánat
Mikor az én kedvem kezd elszállni
Soha nem hagy ezen mélázni
Pontosan tudja mindig, hogy mit akar
S amit akar azért tíz körömmel kapar
Soha nem adta fel még egyetlen tervét sem
Akadályok nem szegik soha kedvét sem
Amit ő a fejébe vesz, onnan nem lehet kiverni
Nagyon pontosan tud ő mindent kitervelni
S ha valamelyik terve nem válik valóra
Lesz másik, ami azonnal jön kapóra
Ezért mondom én ezt mindenkinek bátran
Örülök, hogy ő lett a munkában a társam
Nagyon jó nézni buzgó munkakedvét
Magával ragadó tántoríthatatlan hitét
Ez a munka így együtt nekem nagyon kedves
Nem csodálnám ha bele lennék szerelmes
De talán jobb így, heves érzelmek nélkül
A munka menjen jó célért vitézül
Mert mi ketten ezt komolyan gondoljuk
Munkánkkal Vasast csak így szolgáljuk
Amit teszünk, azt Vasasért tesszük
Vasas lakóinak érdekét keressük
Ebben is partnerem nekem a társam
Nehogy egy szóval is őt megbántsam
Azt hiszem ez a dolog igen méltánylandó
Vasastól messze él mégis odaadó
Tán ez a része fogott meg a legjobban
Sokan nem is értik mi van abban
Ő már nem is itt él Vasason
A szíve mégis idehúzza, de nagyon
