Megtörtént a tegnap esti beszélgetés
Volt akkor bennem bánat, nem is kevés
Remélem, mit elmondtam megérted
Szemrehányás ezért talán engem nem érhet
De ma reggel már vidáman ébredtem
Mert elsõ gondolatom Te voltál én nekem
Eszembe jutott az is mit elmondtál
Ettõl lett a kedvem ma reggel oly vidám
Ne gondold kérlek szépen Kedves
Hogy minden gondolatom ily keserves
Neked ki ismersz már régóta
Lehet, hogy unalmas is már az ilyen nóta
De ha ismersz, tudnod kell azt is
Hogy nem ez a jellemzõ, a haklis
Tudok én Hozzád igen kedves lenni
Becézni, nevetni és bolondul szeretni
Általában tényleg jó a kedvem
S ha így van kérlek feledd el
Vannak az embernek rossz napjai
Mikor elõtörnek összes bajai
Ez a tegnapi sajnos egy ilyen volt
De azóta aludtam rá egy jót
Most már újra a régi vagyok
S este ha jössz, ígérem bizonyítok
Nagyon várom már a mai estét
Hogy láthassam a szép menyecskét
Ki szívemnek annyira kedves
Hogy örömében bolondul verdes
Kérlek tehát édes kicsi szívbéli párom
Bocsásd meg tegnapi „rosszaságom”
Tedd meg, hogy azt most rögtön elfeleded
Miután elolvastad, e rövid kis versemet
Dehogy akarlak én Téged feledni
Inkább szívembõl szeretni
Amit mondtam, azt meg jól tudod
Viselem azt mi nékem kijutott
Várok én Rád, amíg csak várnom lehet
Dehogy rontom én el mostani életedet
Megígértem és szavamnak állok
Amit mondtál, azt ha te is állod
Látod pontosan tudom, mi a dolgom nékem
Hisz ezt Veled már annyiszor megbeszéltem
Ezért kérlek még egyszer Téged
Feledd el, mit tegnap mondtam Néked
Iro: F K.
