Lélektől lélekig, történetről, történetre
meghajolsz-e a végzettől fenyegetve, vagy
felveszed a harcot gyengén, s elesetten,
kilátástalan helyzetedben, sorsod ellen...
Írtál-e az Élethez rimánkodó levelet?
Hogy legyen erőd megharcolni harcod,
s ne merüljön feledésbe örökre neved...
Idő vonatán száguldanak az évek tova,
mindennapos történet, hozzád is szólhatna
Szeretet ereje, talán hallottad már eleget,
de az idő vonatán a végzet Neked is integet...
mert szenvedély az Élet, felfoghatatlan Minden
történetről-történetre, lélektől-lélekig...
s az idő vonatáról lemarad, ki elkésik
Meg-megáll időnként, az állomást nem ismerheted,
hol, s mikor várakozol, kitől kell búcsút venned
Szívedben poggyászod, s ha van utastársad
mindenkit bánt, s talán senkit sem, ha itt az idő
majd alkonyi fény ragyog az ég alján, s búcsúzik:
az élet volt csupán, s búcsút int a hajnali ég alján
