Ismeretlen ego
nézem a szivárványt és elterülök, fejemben.
zúgnak a felhőkezdemények a portalan égbolton
mégiscsak sivár patkányköpet vagyok, kesergek
Könyörgöm egy vulkanikus boltozat peremén
de szemembe egy menyét hósubája zakatol
hol van a samliláb vége, teremtőm?
Utszakaszokat radíroztam valahol, elkergettek
felsikolt bennem a fülemilék sóhaja
szappanbuborék a sikkes homloktincs, Timbuktuban
Itt nincs fikarcnyi testnedv, hanem
ezzel is csak homokszemcséket ugráltatok
fájnak a partravetett szélkakas himnuszok, kukuri
Bementem tegnap valami utálatos templomba
eltemettem ott egy-két dallamos imát, blabla
kijöttem és megfolytottam erkölcsöm, szappanban
Monoton barkobáztam kedvenc ujjammal, vadul
kitalált mindent elsőre, én sem
meghitten ültünk együtt, csak én nem
Kevés olyan este volt mint, egyik sem
ambár hol a mélabú kedves vérpacnik?
Nagyon elvadultam, úgy érzem, verjetek
Nem nagyon érdekel sorsom, horpadok
Ma is csak ülök, sorvadok
Kapirgálni akarom csókjaid, sírtál
