Szeretlek én Téged édes rózsaszálam
Senki sem szerethet jobban nálam
Ez az érzés tölti be teljesen szívemet
Onnan Téged semmi és senki ki nem vet.
Nem tudom ez érzést elmondani néked
Szavakkal kifejezni nincs képességem
Pedig a magyar nyelv ebben nagyon gazdag
Csak azt tudom, hogy téged soha el nem hagylak
Érdekes dolog ez, tudod édes lelkem
Ilyen még soha meg nem történt velem
A gondolataim csak körötted forognak
Mint kereke egy régi malomnak.
Jó érzés ez nagyon,
Boldognak lenni és sohasem sírni
Ez, amit én most a lelkemben érzek
Vajon meddig tart, ettõl kicsit félek
Nem magamban nem bízok eléggé
Szeretsz - e Te engem kicsit sem kevésbé
Ha van bennem kétség, csak szemernyi
Mondd, hogy erre okom nincs, semennyi
Tudod lelkemnek édes pici párja
Szívem a válaszod oly epedve várja
Nehéz lenne mindazt elfogadni
Hogy erre Te tudsz nemet mondani
De akkor is, tudd meg kicsi csillagvirágom
Ha nem maradna mindez, csupán csak egy álom
Ekkora boldogságot az én koromban kevesen éreznek
Köszönhetem mindezt csodálatos lényednek
Remélem és oly nagyon szeretném
Ha szerelmünk beteljesednék
Nálam jobban ezt senki sem kívánja
Talán valaki ugyanúgy: Te szívem gyönyörû virága
Ha így van lelkem, én kiugrok bõrömbõl
Lelkem szabadul majd, mint rab a börtönbõl
Szárnyalunk majd ketten: Te meg én
Életünk delén túl, mindig kék lesz az ég
Együtt töltjük mi majd öreg napjainkat
Elfeledjük, mi addig volt, összes bajainkat
A szép öregkort néked biztosan ígérem
S meglásd, betartom. úgy ahogy ígértem
De hogy ezt bizonyítani is tudjam kedves
Ahhoz szívem bizony Te is nagyon kellesz
Ne gondold, hogy össze - vissza dumálok
Ismersz már, tudod, hogy nem hadoválok
Ezért elmondom most édes
Rád bízom magam, õrangyalom Te légy
De, hogy ezt valóban megtehessem
Velem kell jönnöd szerelmem, Te kedves
Bármeddig kell várnom, én azt kivárom
Nem lehet más, csak te lehetsz a párom
Tudom, érzem, hogy mindez megtörténik
Együtt leszünk ketten öröklétig
Ezek jutottak most hirtelen eszembe
Szívemnek egyetlen szerelme
Ne haragudj kedves szépen kérlek
Ha kicsit esetlen butácska ez ének
Akkor is hozzád szól, bármennyire rémes
Ebbõl megtudod, hogy valóban mit érzek
Bár szerintem Te ezt eddig is tudtad
Hogy örülsz -e soha nem mutattad
Én a szívem senkinek így ki nem tártam
Féltem, nehogy pórul járjak
De néked kedves most megtettem
Kiderül majd nyertem, vagy vesztettem
Mégegyszer mondom nagyon szeretlek
Jobbik fele vagy te a lelkemnek
Öreg barátod szíve most repes az örömtõl
Alig látok most már a könnyektõl
De ezek bizony rózsám örömkönnyek
Vajon jogos - e, hogy örömködjek?
Nem tudom, ezen még nem gondolkodtam
Hisz Veled vagyok mindig gondolatban
Ezt a verset is én örömömben írtam
Örömmel, boldogsággal én nehezen bírtam
Szeretnék én Neked is örömöt okozni
Mit eddig írtam már nem bírom fokozni
Ennyi tellett tõlem édes õrangyalom
És kevés is mindez nagyon - nagyon
Lehet, hogy kevés, de ugyanakkor igaz
Ha olvasod, legyen ez számodra vigasz
Amit leírtam, nem tudom, arról mit gondolsz?
Örömödben táncolsz, vagy dühödben tombolsz?
Csak remélni tudom, hogy az elõbbi
Ezt a verset én írtam, nem pedig Petõfi
Nem akarom én magamat hozzá hasolítani
Csak azt szeretném Neked bizonyítani
Lásd a szerelem csodákra képes
Tanú rá az ég, s e szerelmes ének
Iro : Ismeretlen.
