Nézni közben őt, veszedelem
Oly nagyon koncentrál ő
Remekmű az, mi keze alól kijő
A farsangról ír a kedves valamit
Erre egyszer majd engem is megtanít
Nekem ugyanis erről sok ismeretem nincsen
Csak annyi, hogy a vígságnak vége – hossza nincsen
De a rózsám erről igen sokat tud
A szomszédba tanácsért nem is fut
Azt választotta ezért hát az édes
A blogba írni erről ő lesz képes
Alig várom már, hogy befejezze
Látni szeretném teljes terjedelembe’
Egyszer már javasoltam néki
A betűket miért csak nézi?
Írni is tud a drága igen szépen
Olvsassa el kérem szépen
Ígérem, hogy nem fog senki csalódni
Lesz mire rácsodálkozni
Nem gondolom, hogy elfogult lennék
Ha így volna ilyet le nem írnék
Jókedélyű az írás, humor is van benne
Vidámság, életöröm, még hogy jellemezem?
Nem is írok többet, elég legyen ennyi
De ezt az írást, biz nem lehet feledni
Azok, kik a bejegyzés olvassák
Mit leírt jól megfontolják
Lehet, hogy egyszer író lesz belőle
De ha nem, a világ nem dől össze tőle
Amit ő ír, az én szívemnek kedves
Vele lenni mindig kellemetes
Iro : Ismeretlen.
