Szánom - bánom vétkemet
Kérlek feljtsd el a versemet
Én téged oly nagyon szeretlek
Keresve se találnék nálad különbet
Tudod a hangulat sokszor változó
Csak szíved ne legyen zárkozó
Fogadd el kérlek téged
Suta bocsánatkérésem
Rossz volt akkor nagyon a kedvem
Mikor e verset papírra vetettem
Sok minden bántotta a lelkem
De azt tudom, hogy téged nagyon szeretlek
Az este rossz kedvem lett nagyon
De most már igen boldog vagyok
Te tetted ezeket mind vélem
Szépen kérlek bocsáss hát meg nékem.
Ha tehetném mindig veled lennék
Ha kívánnád a tenyeredből ennék
Ne ródd hát ezt nékem súlyos hibának
Akkor oktalanul mardosott a bánat
Elűzted ma belőlem a kétséget
Mikor láttam szemedben a szépséget
Az öröm, a meglepetés szépsége volt az
Ezt szeretném látni benne még sokat
Ha a sors is úgy akarja kedves
Szívesen élnék veled Schwelmbe
Igazad van én most nagyot hibáztam
De ilyet én már máskor is csináltam
Fogok is még kedvesem hidd el
Hisz hiba nélkül nincsen is ember
Feledd el hát kérlek azt a verset
Írtam helyette szerintem egy szebbet
Ha ez a kis költemény elhatolt szívedbe
Ezt kérlek vedd figyelembe
Várom, hogy kimondd az ítéletet
Bármi lesz is, tudod, hogy szeretlek!
